Live from Warsaw

Jó régen nem írtam, mindjárt el is megy ez a hónap, vagy legalábbis csak reménykedem benne... Minden szép és jó, csak a kórházi élet rontja el minden reggel az ember kedvét, mert végtelenül unalmas. Viszont finomakat lehet enni. Mikor készülődtem ide, mindenki mondta, hogy mindenbe káposztát tesznek, mi lesz veled, jajjajj. (Mivel utálom a káposztát, úgy nagyjából) Az igazság lényegében tényleg ez, mindenbe, vagy mindenhez káposztát tesznek, mellé, bele, hozzá, rá, mindegy, de káposzta van. Csak arról nem értekezett senki, hogy eléggé máshogyan készítik el, mint ahogyan otthon szokás. (Engem ki lehet üldözni a paradicsomos káposztafőzelékkel a Kárpát-medencéből is...) Pontosan nem tudom, hogyan csinálják (tudom, vennem kell egy lengyel szakácskönyvet:D), de a legtöbbje finom. A másik része meg nagyon nem jó, azt csak otthagyom a tányéron, nem bántjuk egymást:) Amiről érdemes még beszélni, azok a levesek, nagyon finom leveseik vannak, mindegyik elég tartalmas, sokszor önmagában elég lenne, tele van zöldséggel, hússal, tojással, legfőbb kedvencem a zurek, a zablisztből készült kicsit savanyú leves, tojást főznek bele egészben, és füstölt kolbászt, hááát, azt hiszem ragozni nem kell:) (És káposztamentes) A céklás leves, barscs (vagy vmi hasonló neve van) nem igazán ízlik, viszont vicces lila színe van:) Ezen túl megesznek mindenféle húst, töltve, töltetlenül, káposztásan, of course, meg hagymával, és mindig kapunk hozzá rengeteg salátát, amiből a káposzta ugyancsak nem maradhat ki...viszont ezek fnomak:) Életem legjobb almás rétesét ettem itt, ami a desszerteket illeti, és a lengyel fánk, a pomcek, hááát..ha abból lenne előttem húsz darab, elfogyna mind.:) A csokijaik isteniek, kimérve kilóra lehet bonbonszerűen kapni őket bármelyik boltban, még a legkisebben is, azt hiszem kitalálható a hatás..a lengyel tejkaramellával egy sorban említeném őket.

A fentiekből kiderülhetett, hogy igen, vezetnek káposztás ételekben mindenképpen, viszont igen finom szinte minden, amit eléd tesznek:)

Hát ez egy ilyen gasztro-bejegyzés lett, kissé elfogult stílusban:)

Huhh, az elmúlt két nap elég sűrűnek sikeredett...Reggelente irány a kórház (első reggel még majdnem eltévedtünk, de második nap már simán vettük az akadályt), 8-kor professzori irodában megbeszélés, náluk így zajlik a vizit, rá sem néznek a betegekre, asztal mellett ülve, kényelmesen , kávéval, és CT felvételekkel a kezekben sima ügy a dolog. Ezután valamelyik sebész meghív minket az éppen aktuális műtétre, amik elég érdekesek, elsőként egy agyi aneurizma klippelését álltuk végig, ma pedig egy nyaki szakaszon levő gerincsérvműtétet, implant behelyezést. Aztán meglógtunk ebédelni, meg várost nézni, a fő célpont a cp-k ajánlása szerint a Muzeum Techniki volt, aminél rondább múzeumot én még nem láttam, bár biztos ízlések és pofonok... Holnap állítólag egy sokkal érdekesebb helyre megyünk, Warsaw Uprising Museum, állítólag nagyon interaktív és érdekes. Meglátjuk. Fura a város. Néha azt látom benne, hogy ronda, büdös, zsúfolt, panelekkel, felhőkarcolókkal, a Nowy Shwiat környéke viszont gyönyörű, tele van virágokkal, beszélgetős helyekkel...Kicsit kettős élmény...

Egy napja sem vagyok Varsóban, de rengeteg minden történt:) Este Greg várt minket a reptéren, hatalmas IFMSA táblával a kezében, nehéz lehetett nem kiszúrni, és mint kiderült, Dejanaval egy repülőn ültünk, sőt a reptéren beszéltünk is egymással. Megvártuk még a spanyol lányokat, majd fogtunk egy buszt, meg egy villamost, Greg meg a 6 bőröndöt, és pár perc múlva már a koliban is voltunk. Bemutatkozás, ezer meg egy név (nem, nem emlékszem az összesre sajnos:D), kis pakolás, kis beszélgetés, majd ájultan alvás... Reggel 8.30-kor összeszedtek minket, kiderült, hogy az idegsebre megyek general surgery helyett, de legalább a másik kórházhoz képest vagy 1 órával messzebb van, boldogok voltunk, főleg mikor Ana megpróbálta elmagyarázni a tömegközlekedést, ami a felújítási munkák miatt jelenleg szinte mindenre jó, csak tömegközlekedésre nem nagyon:) Vettünk kártyát, amivel utazni tudunk egész hónapban,majd irány a kórház. Kórházban professzor megkeres. Ana odaterelt minket az ajtó elé, elmondta miért vagyunk itt, prof meg rendkívül boldog arccal, és a minimum hatszáz kitüntetéssel a zakóján kijelentette, hogy jó, akkor holnap reggel 8, se előbb, se később. Akkor most nekünk Karynaval, az ukrán lánnyal reggel 6-kor kelés, hogy odaérjünk. Elmentünk pierogit enni, tök jó dolog, nagyon finom, tényleg, és egy darab káposzta se volt benne:D Ana ezután elhagyott minket a belvárosban, mi meg nekiálltunk kórházi cipőt, meg mobiltöltőt keresni Karynaval, úgyhogy jól el is tévedtünk, de egész sikeresen megoldottuk a dolgot. Kicsit fura, hogy egész nap nem azon a nyelven beszélek, mint egyébként, még sajnos reflexből visszaszólok magyarul, de ezzel más is így van, úgyhogy ma tanultam egy kis oroszt, lengyelt is muszáj volt, mivel nem nagyon beszélnek semmi egyéb nyelven.

Most már csak pihenni vágyik mindenki, meg netért járulunk a számítógépterembe, mivel a wifi máshol nemigen fogható, kábelhez a szobában nincs csatlakozó...

Végre sikerült összepakolni:) A napot egy jelentősen túlsúlyos bőrönddel kezdtem, amiből hosszas tanakodás, és kisebb áldozatok meghozása után sikerült egy viszonylag elfogadható méretű csomagot összerakni. Azért még reméljük, hogy a Malév mérlege kicsit alákalibrált:D Második körben a hátizsákom cipzárja adta meg magát javíthatatlanul, úgyhogy hátizsákvásárlással folytattuk a délutánt. Végül minden megoldódott azért:)

Bővebb beszámolók holnaptól várhatóak:)